Székely Endre (1917-2014)

Teljes nevén Székely Endre Árpád festő, fotóművész, aki 1917-ben az Osztrák-Magyar Monarchia idején született Budapesten és 2014-ben Nagykanizsán halt meg.

Az I. világháború borzalmaival teli időszakában születik meg, majd cseperedik fel Budapesten. Eltökélt tehetséges ifjúként kezd el rajzolni. Első rajztanára Révfy Káldi János grafikus, majd a kiváló Vaszary tanítvány, későbbi tanársegéd Emőd Aurél (1887-1958) szárnyai alatt tanulhatott az Iparrajziskolában 1935-1939 között. Nem csak Emőd tanár úr, de maga Vaszary János (1867-1939) is figyelemmel kísérte a tehetséges félárva ifjút, aki gyakran adott neki magánórákat a budapesti Attila körúti lakásában. Ez nagy hatással volt az ifjú tehetségre, amely a jövőbeni képein is gyakran visszaköszön. Segítségéért sem pénzt, sem köszönetet nem fogadott el. „Nem Önért tettem, hanem a művészetéért.” – szokta mondani a mester. Ebben az időben ismerkedik meg és köt barátságot több híressé vált Vaszary és nem Vaszary tanítvánnyal is, mint pl. Anna Margit (1913-1991) – akibe fiatalabb kora ellenére bele is szeretett , de talán csak plátói szerelemről beszélhetünk, mivel szerelme sajnos férjnél volt (férje Ámos Imre (1907-1944)) -, Bálint Endre (1914-1986), továbbá Vajda Lajos (1908-1941) és Vajda Júlia (1913-1982). A mester 1939-ben bekövetkezett hirtelen haláláig foglalkozott az ifjú művésszel. További mesterei még Szánthó Mária (1897-1998) festőművész és Felsőőri Fülöp Elemér (1882-1946) szobrászművész, rajztanár, aki többek között Blaha Lujza síremlékével szerzett hírnevet.

Az Iparrajziskola elvégzése után egy hónappal, a II. világháború kitörését követően 1939 őszén behívták katonának. Nagykanizsára vonult be, és mivel érettségivel rendelkezett, ami akkortájt nagy szó volt, hamarosan őrvezetővé, majd tizedessé, végül őrmesterré léptették elő. A magyar hadsereg kötelékében részt vesz az erdélyi bevonulásban, majd már mint szakaszparancsnok 1941 tavaszán a Jugoszlávia elleni támadásban, 1941 nyarától pedig a Szovjetunió elleni támadásban is. A frontokon tanúsított bátorságáért, helytállásáért magas kitüntetésben részesítették és 1943. jan 1-én hadnaggyá léptették elő. 1945 április elején Magyarországon véget érnek a harcok és szeptember elején a II. világháború is. Leszerelését követően szembesült azzal, hogy míg ő a frontokon harcolt parancsokat teljesítve a hazáért, a hátországokban milyen őrült gépezet működött és szedte áldozatait. Több tucat zsidó és cigány ismerős, de jóbarát is ennek köszönhette halálát, ami mélységesen felkavarta és szomorúsággal töltötte el a fiatal művészt. A háborút követően megnősül és sikeres fényképész mestervizsgával a kezében Szentgotthárdon fotóműtermet nyit. Mint fotóművész képeivel sikeresen szerepelt többek között az 1948-as budapesti Nemzetközi Művész Fényképkiállításon és az 1953-as antwerpeni XX. Nemzetközi Fotószalon mezőnyében is. Sokat dolgozik, szabadidejében pedig sportol, utazgat és folyamatosan festeget. Az 1956-os forradalom és szabadságharc is itt Szentgotthárdon éri és mint értelmiségit beválasztják a Megbékélés Pártjából átalakult Nemzeti Bizottságba bizottsági tagnak. Miután az oroszok ismét bevonultak Budapestre, ahol elkeseredett utcai harcokat követve leverték a forradalmat, elkezdték a magyar kommunista vezetőkkel karöltve a megtorlásokat. Tömegek kényszerülnek külföldre menekülni, becslések szerint közel 400 ezer ember hagyja el, illetve szökik el az országból az elkövetkezendő években. Életüket féltve feleségével együtt ő is menekül és emigránsként a svájci Bázelben telepedik le. Egy ottani művészeket pártoló milliárdos, Ernst Beyeler segítségével kezd új életet. Ezt követően több, mint 50 évet él és munkálkodik Bázelben, a képzőművészet egyik legmeghatározóbb központjában mint sikeres művész és vállalkozó, aki a város egyik legfelkapottabb fotószalonját működtette majd egy fél évszázadon át.

Az évente megrendezett Art Basel ma a világ egyik legrangosabb művészeti találkozójává nőtte ki magát az 1970-es indulása óta, amin Ernst Beyeler ötletgazda, alapító galerista felkérésére mint helyi művész Bandi bácsi is többször szerepelt mind festményeivel, mind pedig fotóival. Többek között az 1980-as, a fotózás 150 éves történetét átfogó nemzetközi fotókiállításon, ahol a kor legnagyobb fotósai jelen voltak képeivel mint pl. Andy Warhol, a popart néven ismert vizuális művészeti mozgalom vezető alakja is. Belecsöppenve a nemzetközi művészvilág véráramlatába rengeteg világhírű művésszel ismerkedik meg, személyesen találkozott pl. Picassóval, Alberto Giacomettival, Andy Warhollal – akivel picit még magyarul is tudott beszélgetni, mivel történetesen szülei Magyarországról vándoroltak ki Amerikába az 1900-as évek elején -, Jean-Michel Basquiattal, Roy Lichtensteinnel, Joan Miróval és Oskar Kokoschkával is, kinek még a Genfi-tó partján fekvő montreux-i otthonában is többször megfordult a 70-es évek közepén. Közös, „testvéries” kapocs volt közöttük, hogy mindketten a különleges államszövetség, az Osztrák-Magyar Monarchia gyermekei voltak. Hatások egész sora éri, kísérletezget, technikákat sajátít el, gyúr össze. A méltán világhírű festők közül elsőként ki kell emelni a korán, mindössze 27 éves korában az első világháborúban elesett August Macket (1887-1914), kinek munkássága Vaszaryhoz hasonlóan nagy hatással volt Székely Endre művészetére. Másodikként Franz Marc (1880-1916) nevét kell megemlíteni, aki mellesleg jó barátja volt August Mackenak és akivel 1914-ben önkéntesként jelentkeztek a német hadseregbe, amely végül mindkettőjük vesztét is okozta. Ők ketten nem csak festői munkásságuk miatt gyakoroltak nagy hatást a művészre, hanem hazafias helytállásuk, hazaszeretetük miatt is, mivel maga Bandi bácsi is a második világháborúban igazi hősként harcolt a csatákban és bátorságáért több kitüntetésben is részesült.

A teljesség igénye nélkül több világhírű festőt is meg kell említeni, kiknek munkássága lenyűgözte és ihlette a művészt: Pierre Auguste Renoir, Paul Gauguin, Vincent van Gogh, Henri Matisse, Alfred Manessier, Giacomo Balla, Frantisek Kupka, Gino Severini, Giulio D’Anna, Umberto Boccioni, Wassily Kandinsky, Claude Monet, Serge Poliakoff, Andre Derain, Paul Cezanne, Harold Harvey, Nicolas Tarkhoff /Nyikolaj Alekszandrovics Tarhov/, Paul Klee, Henri Lebasque, Francis Picabia, Amedeo Modigliani, André Lhote, Willem de Kooning, Otto Freundlich, Georges Braque, Albert Gleizes, Auguste Herbin, Heinrich Campendonk, Robert Delaunay és felesége Sonia Terk Delaunay festőművész.

A házaspár az évek alatt jó barátja lett támogatójuknak, a híres műkereskedő és műgyűjtő Ernst Beyelernek és feleségének Hildának, akik megalapították Bázelben a méltán híres Beyeler Alapítványt, továbbá magánmúzeumukat, és akikről a The Daily Telegraph és a The New York Times is Európa kiemelkedő és nagyon befolyásos művészeti kereskedőiként írt. A Beyeler Alapítvány számára Bandi bácsi is több képet ajándékozott köszönetként az 56-os letelepedésben való segítségnyújtásért és az azt követő barátságuk jeleként.

A letelepedésüket követően kicsalja Svájcba gyerekkori barátját is, a tehetséges festőművészt, az akkortájt itthon csak vegetáló és kemény fizikai munkából élő Tscheligi Lajost (1913-2003), aki családjával 1957-ben telepedik le Svájcban és villámgyors karriert fut be. A Tscheligire oly jellemző stílust, a metafizikai absztrakt technikát közösen kísérletezik, csiszolják, maga Székely Endre is sok ilyen és hasonló képet fest. Sokan úgy gondolták, hogy az absztrakt művészet zsákutca, de az ő véleményük más volt, azt vallották, hogy az absztrakt művészet győzelem az elme és az anyag fölött. Tscheligi sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy haláláig szinte a világ minden szegletében voltak kiállításai és még azt követően, napjainkban is folyamatosan rendeznek kiállítást műveiből az örökösök.

A rendszerváltást követően sok emigrációba kényszerült magyarhoz hasonlóan Bandi bácsi is rendszeresen hazalátogatott Magyarországra. Ekkor főleg a Nagykanizsához közeli őrtilosi birtokukon tartózkodik feleségével és barátaival, de a szíve visszahúzta egykori iskolájába, az Iparrajziskolába is, amely ma Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolaként működik. Önzetlen segítőkészsége bizonyítékaként az iskola tehetséges és szorgalmas, de nehéz szociális helyzetű tanulóit rendszeresen jelentős pénzösszegekkel támogatja, ami miatt 2011-ben köszönetként az iskolától a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola Tantestületének Örökös Tiszteletbeli Tagja kitüntető címet kapja.

Festményeket nem adott el, mivel nagyon jól megélt a fotószalonjából, inkább csak ajándékozott, így a kiállításokon szerepeltetett képein túl csak kevesen ismerték kint is a teljes festői munkásságát, itthon pedig szinte egyáltalán nem. A külföldön élő művészeink amúgy is tabunak számítanak ez időben, és csak mostanság kezdik őket úgymond felfedezni, lásd például a méltán világhírű Reigl Judit, Csernus Tibor, Hantai Simon, Sándorfi István, Rozsda Endre stb. – itt köszönet áldozatos munkájáért Makláry Kálmán műgyűjtő, galerista szakembernek, mert nélküle nagy valószínűséggel még mindig homály fedné itthon ezen világhírű magyar születésű művészek munkásságát is! Továbbá illik még itt köszönetet mondani több szakembernek, kiknek áldozatos munkája a rendszerváltást követően újra visszahelyezte a nemzetközi porondra a magyar festészetet és műtárgypiacot: Virág Judit, Kieselbach Tamás, Barki Gergely, Molnos Péter, Ernst Galéria tulajdonosai Korani Eleni és Ernst Wastl, Nagyházi Sándor és Soóky Marietta stb., de még van jó pár ember, akinek kijárna ezért a köszönet!

Soha nem törekedett nagy ismertségre a művész, a képei olyanok neki mintha gyermekei lettek volna, mivel az sajnos nem adatott meg nekik, bármennyire is szerették volna feleségével. Felesége halálát követően feladja svájci életét az idős művész és hazaköltözik Magyarországra. Haláláig Nagykanizsán él és munkálkodik, ahol is unokahúga Babika gondozza az idős művészt.

2014-ben 97 éves korában bekövetkezett halála után hamvait felesége mellett Őrtiloson helyezik örök nyugalomba. Halálával egy dicső korszak, az 1830-1930 között született magyar klasszikusok talán utolsó férfi képviselője távozott. Míg fociban Puskás Öcsiék voltak az Aranycsapat, addig a festészetben kétségkívül ők voltak azok. Ezen magyar művészek még igazi világpolgárok voltak, akik nagyon fontosnak tartották a nyugati kapcsolatokat a művészetben is, kapocsként szolgálva nemzetek és a hazától távol élő honfitársak között.

Székely Endre képei bizonyíték arra, hogy nem véletlenül voltak ilyen fantasztikus tanárai, mesterei. Képeiben fellelhető a magas szintű művészi kvalitás, amit ő igen sokra tartott a festészetben, és nem szerette az elüzletiesedett festészetet, ahol már szinte nem is a kvalitásért, hanem sokszor csak a szignóért fizetnek vagyonokat a vásárlók. Ő maga csak ritkán szignózta képeit, talán csak a kiállításokra készített, illetve ajándékozásra szánt képeit, többit nem, mivel saját magának festette őket. Halálát követően képei (saját munkák és az ajándékba kapott, ill. megvásárolt képek), összmunkássága leszámítva egy kisebb mennyiséget egy kézbe kerültek, így lehetőség lesz arra, hogy a több száz darabos gyűjteményt az életét és munkásságát bemutató kiállításon csodálhatják meg a művészet iránt érdeklődők.

Méltó megemlékezéseként e dicső korszak egyik utolsó képviselőjéről, aki büszkén elmondhatta magáról, hogy

„Vaszary utolsó tanítványa voltam!”