A művészet és a pénz mindig is egy párt alkottak és bizony festményekbe fektetni sem új keletű dolog, de csak az utóbbi 15-20 évben került pénzügyileg is ennyire előtérbe ez a terület. Ekkor születtek meg ugyanis a tőzsdeindexhez hasonló műkincspiaci indexek, grafikonok, elemzések, modern aukcióelméleti stratégiák, festménybefektetési alapok és vált általuk a modern kortárs művészet a világ legújabb luxus márkájává.

Az, hogy ilyen ütemben növekszik a festményekbe történő befektetések aránya, annak egyik fő oka a 2008-as és az azt megelőző világgazdasági válságok okozta sokk volt és az abból való tanulás, ami az okosabb emberek nyelvére lefordítva így szól: “Tilos” tőzsdébe fektetni! Ha a 2008-as világválság nem tudta megértetni az emberek többségével a megtakarítások szükségességét, akkor ez a világjárvány már ráfogja kényszeríteni az embereket, hogy sürgősen átgondolják megtakarítási, befektetési szokásaikat. Ennek a villámként becsapott világjárványnak és a ma még felmérhetetlen gazdasági következményeinek a legfontosabb tanulsága a jövőre nézve nem más, mint a tartalékok képzése. Ezt nem csak az egyéneknek, családoknak kell megtenni, de a kis- és középvállalkozásoknak is. Ezzel kapcsolatban lenne 2 tanácsunk:

1. minimum 6-12 hónapra elegendő vésztartalék képzése rövid időn belül készpénzben, a jövőbeni majdan kieső bevételek pótlására, továbbá
2. minimum negyedévente, kizárólagosan számlásan, hivatalos, hivatásos műkereskedőktől, galériástól megvásárolni egy vagy több kvalitásos festményt, műalkotást; lehet akár csak grafika vagy sokszorosított grafika is, lényeg, hogy váljon életük részévé a szép és eredeti kézimunkák gyűjtése, vásárlása, azaz pénzük műtárgyakba tudatosan történő befektetése.

Legalább olyan hiba az is a mai világban, hogy csak parkoltatjuk a pénzünket és olyan befektetési formát választunk, amin nem keresünk szinte semmi plusz pénzt sem. Az idősebb generáció, közülük is főleg azok, akik “mindennek tudják az árát, de az értékét semminek” még foggal-körömmel ragaszkodnak pl. az évekre lekötött bankbetétekhez mint befektetési formához; pedig az ma már minden, csak nem jó befektetés! Ott esélyük sincs arra, mint a festményvásárlások esetében, hogy a befektetett pénzüket akár rövid időn belül meg is többszörözzék, mivel nem ritka az, hogy anno potom pár százezerért megvásárolt műalkotások 10 és 100 milliókért kelnek el aukciókon – egy életre gazdaggá téve ezzel volt gazdájukat!

A pénzügyi piacok nyugtalansága, kiszámíthatatlansága, a világpolitika, továbbá a nagyon alacsony banki kamatok miatt egyre nőtt már eddig is az érdeklődés nemzetközi, valamint hazai viszonylatban is a műtárgyak és azon belül is főleg a festmények iránt. Az elmúlt 100 év viharos időszakaiban az egyik legstabilabb befektetési eszköznek bizonyult az aranyhoz hasonlóan a festmény, amit várhatóan a mostani világjárvány okozta recessziós időszak is igazolni fog!

A készpénztartalékok, legyen az bármennyi is elfogyhatnak egyszer és akkor bizony nem sok lehetőség adódik, amennyiben nem tartozott pénzügyi szokásaink közé a több lábon állás, futhatunk kölcsönért a bankba vagy a családtagokhoz, esetleg barátokhoz, ami nagyon megalázó tud lenni, főleg ha nem is kapunk. Vagy ott egy másik, kellemesebb megoldás, persze ha anno gondolkodtunk előre is és megtakarításaink egy részét tudatosan mobilizálható befektetésekbe helyeztük, mégpedig hogy gyorsan pénzzé tesszük pl. arany befektetéseinket, vagy eladunk egy-egy kvalitásos darabot a festménygyűjteményünkből, esetleg más egyéb tulajdonunkat képező műtárgyat. Lehet bármekkora válság is a világban, mindig lesz egy befektető, akinek lesz arra pénze, hogy ezeket gyorsan megvegye tőlünk és ezzel megoldódjon a pénzügyi problémánk! Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy már a válságokat megelőzően is a világ legismertebb gazdasági, pénzügyi szakértői tanácsát megfogadva, drasztikusan megnő a kereslet a világban az arany és a műkincsek, ezen belül is főleg a festmények iránt.

Minden kornak megvan a maga, korszerű üzlete és befektetési lehetősége, amit időben észre kell venni, meghallani az idő szavát ebben a rohanó, globalizált világban és persze azt is, ha már valami nem működik, és javításra szorul vagy bezárásra. Amennyiben Ön nem vette volna még észre, akkor időben szólunk, hogy ennek a kornak az egyik top kategóriás üzlete nem más lesz, mint maga a festménybefektetés! Fektessen be Ön is, ne halogassa, mert ma még viszonylag olcsón lehet nálunk képeket vásárolni, de ez nem lesz így sokáig; el fognak szabadulni az árak és bánni fogja, hogy nem lépett időben! Fontos a nyitottság az új dolgokra, mert higgyék el, egyáltalán nem biztos az, hogy amit a másik csinál vagy csinálni akar és amiről mi még nem rendelkezünk kellő információval az eleve csak rossz lehet, és nem lehet az akár járható út számunkra is!

Az igazán gazdag emberek, családok már emberöltők óta helyezik biztonságba műtárgyak, azon belül is főleg festmények felvásárlásával bevételeik, megtakarításaik jelentős hányadát, és teszik mindezt úgy, hogy egyben otthonaik díszévé is válnak a megvásárolt műtárgyak!

Sok pénzt csak ésszel lehet keresni! Fárasztó, kimerítő munkával több év vagy évtized alatt sem fog tudni annyi pénzt keresni, mint amennyi hasznot hozhat Önnek akár már egy sikeres tranzakció során megvásárolt kvalitásos festmény is. És mit gondol, mi történhet Önnel, ha a képvásárlásokat rendszeres rutinná, szokássá teszi élete hátralévő részében? Ennél kényelmesebben, könnyebben, biztonságosabban, szinte játszva, mással nem tudnak ennyi pénzt keresni!

Az utóbbi időben Magyarországon is átalakulóban van a befektetési piac és reméljük, hogy ez a világjárvány sok ember szemét fogja végre felnyitni már csak azért is, mert Amerikához, de még Nyugat-Európához képest is mérhető a lemaradásunk. Szerencsére már egyre többen gondolkodnak nálunk is globálisan és nemzetközi szinten, többek között a festészetről is mint befektetési lehetőségről. Nem meglepő, hogy ezek főleg az interneten felnőtt és világot látott 20-30-as éveikben járó fiataljaink a jövő sikeres műgyűjtői, műkereskedői, akik jó üzletet látnak már ma a festményvásárlásokban, komoly profittal számolva 5 vagy 10 év távlatában. Ami bizony nem alaptalan, de fontos tudni, hogy úgy fektessünk festményekbe és úgy állítsuk össze befektetési portfóliónkat, hogy majdan ne kényszerből kelljen eladni a megszerzett műalkotásokat! Egy portfólióban ugyanis a műalkotásokba való befektetés lesz a legkevésbé likvid, azaz gyorsan magas áron értékesíthető (persze ez a sztár művészek alkotásaira nem vonatkozik, mert azokat bármikor jó áron és gyorsan lehet tovább adni, legyen bármekkora válság is a világban), ugyanakkor a legstabilabb elem is egyben, ezt jó, ha mindenki tudja és ennek megfelelően is tervez. Globális szinten borítékolható a robbanásszerű fejlődés a műtárgypiacon az elkövetkező években a mostani világjárványnak, pandémiának köszönhetően is, mivel egyre többen találnak majd a festménygyűjtésben minőségi hobbit, érzelmi elköteleződést és jó hozammal kecsegtető, biztonságos befektetést. A kínálati piac emiatt keresleti piaccá fog változni hazánkban is, a klasszikusok és a régebbiek esetében mindenképp, de várhatóan már a 30-40-50 éves kvalitásos alkotások esetében is, és akkor bizony már nagyon mélyre kell nyúlnunk a zsebünkbe, hogy birtokolhassunk egy kvalitásos műalkotást, a sokkal idősebb, mondjuk egy 100 éves alkotásról meg nem is beszélve!

Gondoljon csak bele jobban, hogy van egy egyedi alkotása egy már nem élő nagy művésztől, és hiába élünk lassan már 9 milliárdan a földön, ezt az alkotást egyedül csak Ön birtokolja, az senki másnak nincs meg, legyen is ő bármennyire gazdag ember, abból csak egy létezik, és ami csakis az Öné! Luxusautó, yacht, jet, legyen az bármennyire is drága, tucatszámra lehet pontosan ugyanolyan még több gazdag embernek is, de az a festmény, amit az elhunyt művész saját kezűleg festett anno a vászonra, bizony azt senki más nem birtokolhatja, abból még egy eredeti már soha nem készül. Ezért értékes alkotás és pontosan ez a titok, emiatt fizetnek ma már akár dollár százmilliókat is egy-egy eredeti alkotásért a gazdag emberek (lásd Sotheby’s, Christie’s, Virág Judit Galéria, Kieselbach Galéria aukciók stb.).

Érezhetően a műgyűjtés, azon belül a festményvásárlás ismét státuszszimbólum lett már hazánkban is, és talán ma már végre eljutunk odáig, hogy az átlag emberek is, de a középréteg mindenképp a közhelyes, értéktelen tucat nyomatok helyett igazi műalkotásokat, kézimunkákat raknak otthonaik, irodáik falára. Azt felejtik el a legtöbben, hogy a környezetünk, ami körülvesz minket, képet ad rólunk! Arról, hogy melyik gazdasági réteghez tartozunk, mi érdekel minket a világból, mennyire vagyunk igényesek, milyen a művészetekhez való viszonyunk, milyen pénzügyi tudással, pénzügyi kultúrával rendelkezünk stb. A II. világháború előtt Magyarországon magára valamit is adó családoknál vagy egyéneknél teljesen természetes volt az, hogy a falakon kvalitásos festmények lógnak. Régen egy polgári enteriőrbe kötelező volt a kvalitásos festmény, a nagypolgári enteriőrről meg nem is beszélve!

A festményvásárlást motiválhatja picit a sznobizmus is, de a növekvő lakberendezési luxus igények is, viszont a legfontosabb szempont mégis csak a befektetési szempont. Ha a műkincspiacról, műtárgyakról beszélünk sokaknak ma már a festmény ugrik be elsőre és nem is véletlen, hogy nemzetközi szinten is az aukciós forgalmak min. 80%-át a festmény eladások teszik ki!

A műkincsek világa egy érdekes, exkluzív világ, ahol a tehetség és a gyűjtési szenvedély találkozik a befektetői gondolkodással. A festmények és egyéb műkincsek gyűjtése a középréteg és a gazdagok kiváltsága volt és lesz is, amíg világ a világ, de ez nem zárja ki, hogy a ma még nem gazdag egyének ebbe ne tudnának bekapcsolódni. Műgyűjtőnek az nevezhető festmények esetében, akinek már több kép otthon nem fér fel a falra és raktárába, esetleg raktáraiba vásárolja a műalkotásokat. Egyébként a műgyűjtés az önös érdekeken túl egy igen hasznos társadalmi szerepvállalás is egyben, ami nem más, mint az értékmentés. Műalkotásokat lehet venni önmagunk gyönyörködtetésére, otthonunk, irodánk szebbé, exkluzívabbá tétele céljából és csak mint elraktározandó befektetési eszközt, de ha befektetési célzattal vásárolunk, akkor tényleg érdemes minimum 5 vagy 10 évben gondolkodnunk, mert így fogja számunkra a legnagyobb profitot termelni! A műkincsek úgy viselkednek mint az óbor, azaz minél öregebb, annál értékesebb! Tehát ha csak tehetjük, vásároljunk minél több és minél idősebb műalkotást, de azért fél szemünket tartsuk a kortársokon, mert körültekintéssel bizony az is komoly profitot hozhat a konyhára! Ne felejtsük, valamikor minden művész, még Picasso is kortárs művész volt és minden kép kortárs kép volt!